Intézménymutató:
Roman Kisebbsegvedelem Kulfoldon Miniszteriumi Fõosztaly
2008. július 22.
Aggódik a román kormányzat az Olaszhonban élő, odatelepült románok, román állampolgárok és egyéb roma egyének, csoportok sorsa iránt. Ha a magyar kormány aggódna az Erdélyben (Moldvában) maradt népe iránt, azt a belügyekbe való beavatkozásnak neveznék. A román sajtóban alig volt nyoma a kivándorlás, a tömeges elvándorlás, a megélhetési emigráció feletti sajnálkozásnak. Az, „amit a magyar közvélemény és népbarátok már másfél százada nemzetféltésnek hívnak” – írta Sebestyén Mihály. Nem siránkozott a román sajtó, amikor elmentek a török alattvalók, a tatárok, a zsidók és a szászok, svábok, alig titkolta örömét, amikor megindult a magyar exodus. Itt marad a házuk, amibe be lehet költözni ingyen, itt maradtak templomaik, maradtak a ritka könyvek, a szellemi érték, ami honosítható, átmázolható, identitása átváltható, és azt mondják: „őseink termelték, itt soha más nem lakott, csak mi. Elmentek? Lészen hely, állás, stallum, iskola, egyetem, föld, erdő, civilizáció a mi embereinknek. Elvégre megérdemeljük. ” Az emigráció nem volt benne a belföldi román életérzésben. Azt hirdették: az igazi románok előbb-utóbb hazatérnek. Nemsokára megszületik a Román Kisebbségvédelem Külföldön Minisztériumi Főosztály magas juttatással és az ismert kegyrendszerrel. Belföldi kisebbségek? Kit érdekel fogyó számuk? /Sebestyén Mihály: Kisebbségvédelmi főosztály. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./
